Zsoltárok 20.

Kiszorult gondolkodásunkból és lelki gyakorlatunkból az áldásmondás.

Az áldásmondó imádság a Biblia egyik leginkább hatékony műfaja. Gyakoroljuk egymás megfeddését – sajnos többször is, mint kellene. Készek vagyunk arra is, hogy egymásért imádkozzunk. Főleg akkor, amikor a másik bajban van. Néha még hálát is adjunk a másik életében látható áldásokért – sajnos kevesebbszer, mint kellene. A 20. zsoltár a felkent királyt áldó imádság. Ezt a műfajt csak azok gyakorolják, akikben a hit és szeretet lángja magas hőfokon lobog. Erre nem áll rá beidegzett, „hívő” gondolkodásunk. Itt az ideje, hogy elkezdjük benne gyakorolni magunkat.

Olvasd végig ezt a zsoltárt, majd kezdd el imádkozva mondani. Mondd el Uradnak azokért, akiknek szolgálatát Isten országa szempontjából fontosnak érzed. Elég volt a gyenge-savanyú imádkozgatásból! Állj ki értük Urad előtt!

Az áldásmondó imádság a legjobb ellenszere az olcsó „sztárolásnak” is. Megóv attól, hogy embereknek hízelegjünk, őket tömjénezzük. „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsoltárok 20, 8) Ebben a műfajban Isten dicsősége lesz egyre nagyobb és nem az ember hiú dicsőségvágya. Akik ez utóbbiban növekednek, elesnek. Akik pedig az előbbiben, azok a legnehezebb helyzetből is felkelnek, vagy talpon maradnak. Boldog a király, akit ilyen áldó imádságok hordoznak!

Ámen