Lukács 13, 22-30

A kísértő nagy mestere az elterelésnek. Fontosnak tűnő kérdések felé fordítja figyelmünket. Felgerjeszti intellektuális kíváncsiságunkat, azért hogy a valóban fontos, egzisztenciális döntésről elterelje gondolatainkat.

Az alaphelyzet halálosan drámai. A kérdezőnek és a sok-sok honfitársának meg kellene térni, hogy el ne vesszenek, hogy le nem maradjanak Isten örök országáról. Ehelyett kérdeznek. Szívük nem hódol megváltójuk előtt. Ők csupán kíváncsiak. A bajt tetézi, hogy biztonságban érzik magukat, miközben, mint gyorsvonat rohannak a kárhozat felé. Ebben a helyzetben csak egy kérdés feltevése a jogos: hogyan nyerhetek üdvösséget? Ezért formabontó módon Jézus nem az eredeti kérdésre, hanem erre válaszol drámai felhanggal: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun…” (Lukács 13, 24)

A hányan lesznek kérdésre két érdemi választ ad Jézus. Sokan lesznek akik végzetesen lekésik az üdvösséget! Sokan lesznek, akik a hitetlen hivatalos meghívottak helyére lépve jutnak el a Jézusban való hit és a mellette való egzisztenciális döntés által Isten örök országába.

A nagy kérdés nem az, hogy hányan lesznek, hanem hogy Te ott leszel-e Jézussal. Ne nyugodj meg addig, amíg ebben a kérdésben nem nyersz bizonyosságot! Jézus kérdésére – hogy akarsz-e követni – adj igenlő választ. Itt nincs helye az elterelő ellenkérdéseknek!

Ámen