Mt. 27, 62—28, 7-ig                Máté 27, 66

 

„Erre Ők elmentek , lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.”

 

A Jézus sírját borító kő egyértelmű üzenete volt, hogy Jézus történet végérvényesen lezárult. A jézust elitélő hatalomnak azonban ez is kevés volt, őrséget, fegyvereseket rendeltek a sírhoz. Ezzel azt a szándékukat fejezték ki, hogy ők a maguk részéről mindent megtesznek azért, hogy soha ne legyen folytatás.

Ma is vannak – nem kevesen – akik ezt teszik, akik nem tudnak , vagy inkább nem akarnak hinni Jézus Krisztus feltámadásában. Követ, szigorú őrséget rendelnek a sírhoz, hogy ne legyen Jézus életének folytatása életükbe. Ez a kő háromféle és mindhárom valóban erős torlasznak tűnik, de a feltámadás erejét nem korlátozhatja.

Nézzük e három nagy követ.

 

  1. A HATALOM KÖVE.

A nagytanács /szanhedrin/  félt legjobban Jézus életének folytatásától. Jézus halott, most már, mint lelki vezetők zavartalanul uralkodhatnak a nép felett. Nem él már az , aki szüntelen lelkükbe látott, aki, mint tiszta tükör állt előttük, aki nem hagyta őket mellébeszélni. Pilátus is látta, hogy irigységből adták Őt halálba. Most már szabad a terep, hatalmukat senki sem korlátozhatja.

Sok ember fél Jézus uralmától; a tökéletes igazság és szeretet vezetésétől. Úgy érzi, önállóságát, szabadságát veszti el, ha Jézusnak aláveti magát. Nem látja be, hogy Jézus valójában a bűn  rabszolgaságából szabadult meg, csak azt a feleslegest nyesi le róluk, ami akadályoz isteni küldetésünk kiteljesedésében.

Manapság nemzetünk a teljes erkölcsi szétesés határához ért. Minden lépését nagyon meg kell gondolni, és meg kell találnia a legjobb vezetőt. Ennek ellenére sokan vannak olyanok, akik az igazi veszélyt még ma  is az Egyházban, a hit erősödésében látják. Féltik gyermekeik világnézeti semlegességét, féltik Jézustól a  társadalmat. Sértőnek érzik, ha a biblia üzenete bármiben befolyásolni kívánja a közéletet. Még  mindig azt hiszik, hogy a hit olyan magánügy, amely a templomba való. Meg se gondolják, hogy éppen azért jutottunk erkölcsi fertőbe, azért korrumpálódott a társadalom, azért vannak ifjaink is az önsors rontás  vonzásában, mert Istent „sikeresen” kiiktattuk a társadalomból és a közgondolkodásból. A hinni nem tudás mögött felsejlik az Istentől való erkölcsi elidegenedés.

 

  1. A KÉTKEDÉS KÖVE

Több, mint elgondolkodtató, hogy minden nagy világ vallás napjainkra megőrizte vagy növelte hívei  számát. Európában és az Atlanti világban viszont rohamosan teret veszít a keresztyén hit. Helyét a  hedonista önzőség vagy mindenféle idegen vallás veszi át. Miért van ez így?! Itt terebélyesedett ki látványosan a kétkedés, a hitigazságokkal szemben. Mondják, a tudományos fejlődés ennek az oka. Őszintén szólva én ezt kétlem, hiszen a világ meghódítása a tudomány által benne van, mint isteni program az emberben. Az igazi ok a bábeli örökség. Az ember az első jelentős technikai vívmányával, a bitumen  kötőanyag feltalálásával, Isten felé próbált kerülni / Bábel tornya/ Nem a bitumennel volt már akkor sem  a baj, hanem az ember gőgös elbizakodottságával. A mid tudatosabbá vált emberből egyre inkább hiányzott a tudomány alázata, a tudományosnak mondott világkép valójában saját dicsőségének megátalkodott ideálja.

Tavasszal zsendül az élet. Erről az életről szinte már mindent tudunk. / remélem 2- 3 száz év múlva ezt a mondatot nem olvassa senki! /  Az élet születésének pillanatát, titkát azonban máig sem sikerült megragadnunk. A vis vitalis még ma is  rejtély. Sokan elhamarkodott magabiztonsággal mondják: hogyan hihetnék én olyan gyermekmesékben, hogy egy teljesen meghalt ember egyszer csak fogja magát és életre kel?! Ez ellene mond minden tudománynak és tapasztalatnak. Gondoljunk azonban abba is bele, hogy leértékelhetjük –e Isten hatalmát, aki a világot előbb a semmiből teremtette meg, majd az élettelenbe beoltotta az életet. Ez  kisebb teljesítmény lenne , mint Fia feltámasztása? Erre sincs tudományos magyarázat, vagy kielégítő tapasztalat. Ezáltal a jóindulatú kétkedés is hamar lelepleződik. Mögötte a bizalmatlanság az elidegenedés lapul meg. Valójában ez is egyfajta teológiai / és nem tudományos / világnézet, ahol az Istent az ember és a természet helyettesíti. Valójában a bábeli lelkületből ered: Nem tűrhetem, hogy Isten  többet tudjon, mint én!

 

III.AZ ÉRTETLENSÉG KÖVE

Aki ezt a követ akarja Krisztus sírjára hengergetni, az valójában erkölcsi alapon kérdőjelezi meg  Krisztus váltságművét; halálát és feltámadását. Az ilyen ember szerint erre egyszerűen nincs szükség, magyarul nem szorul  megváltásra, mivel nincs annyira rossz erkölcsi kondícióban. Felelős lény, korrigálja magát, élhet megfelelő szabályok szerint. Van olyan elképzelés, hogy bűn, mint olyan, valójában nem létezik, csupán téves erkölcsi, vagy társadalmi beidegződések. Ezért aztán a fogyasztói társadalom embere ezzel a kérdéssel nem is foglalkozik. Jó így, csak rosszabb ne legyen! Istennel szemben is vannak erkölcsi fenntartásai.  Úgy érzi az erkölcsi mérlege rendben van. Ő megtesz, amit tud, Isten pedig segítse meg őt abban, hogy céljait elérje  / persze csak akkor , ha egyáltalán létezik /  Ez az igénytelen szemlélet elterjedt mára a széles tömegekben.

 

„Nincs mentséged azért ó ember” – mondja Pál a római levélben. Bármelyik követ rakjuk is a feltámadás csodája elé. Legyen az hitbeli, vagy akár erkölcsi  lehet, negligálni Isten legnagyobb és legbölcsebb szeretetében fogant, megváltó gondolatát, de a feltámadás ereje elgörgeti ezeket a köveket és egyszer majd földre rogyaszt  minden őrzőt. Lám ezekkel az angyal sem foglalkozik tovább. Kár erre a szót vesztegetni. Az evangéliumi történet egy szálon folytatódik tovább , mert ez vezet az üdvösségre. „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a názáreti  Jézust keresitek, nincs itt, hanem feltámadott!”  Ettől a pillanattól fogva az asszonyok már nem a meghalt, esetten balzsamozásra  szorult Jézust keresik, hanem a feltámadott Krisztust.Világos lett előttük, hogy Jézus nem balzsamozásra szorult szép emlék, hanem mindent átható élő valóság.

Hagyjuk a köveket és a sírt őrző alélt őröket! Mi keressük Őt, a feltámadott Urat. Sok okos és okoskodó ember marad el az üdvösség  útján, de az egyszerű, jelentéktelen asszonyok célba értek!

 

„ Higyj az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! „  /Ap.Csel. 16, 30 /

Ámen.