János 12,20-25.  I Korintus 4 , 12

„Azért a halál bennünk végzi munkáját,

Az élet pedig benneteket.”

A görög anyanyelvű zsidó zarándokok kétségbeesve keresik Jézust. Lemaradtak a virágvasárnapi csodálatos bevonulásról és látványosságról. Jézus finoman, de határozottan tér ki kérésük elől. Eljött az idő, amikor Őt Már igazán önfeláldozó halála által lehet felismerni. Aki nem így ismeri Jézust, az még egyáltalán nem ismeri Őt. Ő nem egy vallási csodabogár, hanem az, akinek  „arca nem volt kívánatos” Egészen eltorzult a szenvedéstől, hogy a legaprólékosabban kifizesse minden bűnünk árát.

Ő a mi megváltónk, aki, mint mag hullott bele embertelen világunkba. Elhalni jött, életét feláldozni értünk. Tudta, hogy ez által az elhalás által támad Isteni élet a földön. Hajlamosak vagyunk csak az emberi gonoszságot látni, világunkban pedig ez a világ már az, amelybe belehullt Jézus élete. Minden gonoszsága ellenére lehetősége van arra, hogy Krisztust befogadja. Jézus elhalása egy életen át tartós folyamat volt, amelynek végpontja volt a golgotai kereszt. Születésekor már nem volt hely számára, kemény megkísértésen esett át, életét végig kísérte a meg nem értés, hamis vád, a gyűlölködő irigység, az alattomos gonosz szándék, övéi éretlensége, árulása és megtagadása. Az egész Krisztusi életformára az elhalás nyomta rá bélyegét. Ez az elhalás azonban nem egy reménytelen folyamat volt. Ez szolgálta a mi életünket és üdvösségünket. Szeretetnek dicsősége vakítóan ragyogja át minden szenvedését. Jézus tanításában az elhaló magról minket is megszólít. Megtanít az elhalás tudományára és művészetére. E tudomány nélkül életünket elveszítjük.

„Aki meg akarja tartani az Ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét… megtalálja azt” Igazi boldog és jóízű élet nincs elhalás áldozat nélkül! Óemberünk e nélkül szeretne célt elérni. Minden kellemetlenséget, minél előbb szeretne megúszni, ezért nem ízlelheti az élet mélységes jó ízét. Légy sikeres, a nehézségeket könnyedén hidald át! Ez a mai szlogen. Sokan erre vevők, de nézzük, mit mond erre az az apostol, aki egymaga többet munkálkodott, mint apostol társai együttvéve. Mit mond erről egy valóban áldott és sikeres lelki munkás; Pál apostol? Nos, az a sikerének titka nem tudása, szerencséje és felkészültsége volt, hanem az , hogy mindig kész volt magát halálba adni a rábízottakért. A gyülekezetekben élet fakadt, de e mögött ott volt az apostol hallhatatlanul mély odaszánása, lemondása. Ő is magként hullt bele az akkori pogány világba. Sokszor éjjel dolgozott, hogy megkeresse megélhetésére valót, hogy ne terhelje meg a születő kis keresztyén közösséget.

Akarunk-é lelkileg sikeres emberek lenni? Bizonyára gondoltunk már arra- éppen a kudarcok szorításában- hogyan nyerhetnénk meg jobban az embereket Krisztus számára, mint lelkipásztor, gyülekezeti tag, vagy éppen családtag, egy napon nehéz és kritikus közegben. Hogyan lehetne a misszió hatékonyságát növelni. Részt vettünk számtalan konferencián, sok idevágó jó könyvet elolvastunk már, és mégis minden marad a régiben. Mi ennek az oka? Lehet, hogy pofon egyszerű a válasz: az elhaláshiánya. Sok keresztyén problémája ott kezdődik, hogy lázad küldetése ellen. Elégedetlen helyzetével, munkahelyével, családjával vagy gyülekezetével. Nem hajlandó magként belehullani abba. A lázadás, panaszkodás tölti ki napját.

„Az én részem kies helyre esett”- mondja a zsoltáros. Sokan nem gondolnak arra, hogy az elfogadás a kulcsa, a folytatásnak. Nem a rossz, a bűn elfogadása, hanem a másik emberé. Nem menekülök, nem adom fel. Az elhalás második jellemzője a kár elszenvedése. Pál apostol akkor használja ezt a szót, amikor a gyülekezet tagjait arra inti, hogy, mint testvérek ne pereskedjenek egymással, inkább szenvedjék el a kárt. Az apostol jó példával járt elől. Tudott nélkülözni, szenvedni, néha megalázták, sőt meg is verték. Megtapasztalta a rosszindulatú vádaskodást, az irigységet, sokszor a testvérek részéről. Amikor börtönben volt, még a „testvéri” káröröm- amely körülvette- nyomasztó terhét is hordozta.

Sohasem futamodott meg, sohasem adta fel!

Íme itt a titok; hogyan támadhat élet körülöttünk!

Ne féljünk a kereszttől, tudjuk hittel és reménységgel!  Ámen.