„Mert én azt adtam át nektek, amit én

magam is kaptam:hogy tudniillik Krisztus

meghalt a mi bűneinkért az írások szerint.

Eltemették, és –ugyancsak az írások szerint-

feltámadt a harmadik napon.”

/1 Korintus 15,3-4/

Isten nem isten,ha munkája mindenben nem tökéletes. Pál apostol a megváltás művét tökéletesnek

látja,és három pilléren látja azt nyugodni:Jézus meghalt-eltemették és feltámadt. Ezek a pillérek önmagukban is csodálatosak és gazdag tartalmat hordoznak. Mégis a három csak együtt jelenti a tökéletest. Lehet egy oszlop aranyozott, de ha nem tartja meg az épületet értelmét veszti. Gyönyörködtet, de nem tart meg. A megváltás művét a maga teljességében kell megértenünk, hogy rácsodálkozzunk Isten tökéletes művére és ezt fogadjuk el életünk végső fundamentumának.

Mi lenne életünk megváltásával, ha elhagynánk annak egyik-másik elemét?

-Ha Jézus nem halt volna meg

Akkor megjelenése csupán csodálatos epifánia lett volna. A pogány vallásokban előfordul, hogy valamelyik isten, emberként jelenik meg. Ez jelzi csodálatos átváltozó képességét, de mindez epizód, nem az emberrel való teljes azonosulás. Testük látszat test, káprázat, valóságos halált (amely a test szabályos biológiai kimúlása) nem élhetnek át.

Ha Jézus nem halt volna meg, akkor földi élete egy csodás kaland, látvány. Egy nagy tanítás a tanulság, de nem engesztelő áldozat a mi bűneinkért. Sok szép életformáló igazsággal meggazdagított volna , szebbnél szebb életpéldát mutatott volna, anélkül,hogy az emberlét végső megoldását vállalta volna.”Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”(Zsidók 9,22) Hiába szép és nemes az út, ha az végül mégis a végső pusztulásra visz. Bölcs tanítást, szép példát, atombiztos tanácsot más világnézetek istenei is adhatnak. De életét egészen csak Jézus adta értünk, hogy kiengesztelje Istennek bűneink miatt érzett, jogos haragját. Jézus odaállt helyettünk, a teljes elveszettség helyére, ezért Ő az egyetlen, akire egészen és fenntartás nélkül rábízhatjuk életünket!

” Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve és fáradva..”(Máté 11,28)

-Ha Jézus nem lett volna eltemetve

Akkor halála után azonnal, feltámadt volna. A megváltás huszárosan imponáló, de eredménytelen maradt volna. A tetszhalál nem lett volna egészséges. A teljes halál azt jelenti, hogy Jézus értünk nem csupán a szenvedés hosszú és egymásután következő pillanatait vállalta, hanem a kárhozatot,az Istentől való teljes elszakítottságot vállalta helyettünk. Isten az Ő fiára tökéletes és igazságos ítélettel sújtott, a mi általa átvállalt bűneink miatt. Ez pedig nem operettes dá-dá és színjáték.

”A bűn zsoldja a halál”(Róma 6,23)

Ki kellett várni a harmadik napot. Ez benne volt a megváltás rendjében. A halál utolsó napja szombatra, a teljes nyugodalom napjára esett. A természet már feladta, az Atya pedig felfüggesztette munkáját, fiát a halálban hagyva. Beállt a teljes csőd, a reménytelen halál állapota. Jézus a halálban maradt, hogy ez velünk, soha de soha ne történjen meg. Szeressük Őt, aki minket ennyire szeretett!

Jézus nem megvilágosodott érted, mint azt Buddha tette, hanem elszenvedte helyettünk a valóságos kárhozatot. Ő törte át előttünk a halál bilincseit.

- Ha jézus nem támadt volna fel

Akkor hiábavaló lenne hitünk, keresztyénségünk és véglegesen a bűn és ítélet dimenziójában maradnánk. (1Korintus 15,16-19) A legszebb meccs után is biztos mattba futnánk bele.

Ebben az esetben, Jézus vállalkozása megbukott volna. Nem tudott volna bennünket életre kelteni, mert Ő maga is a halál örök rabja maradt volna. Az egész megváltás egy önfeláldozó, de sikertelen kísérlet maradt volna. Ez azonban lehetetlen, mint ahogyan lehetetlen Istent magunkkal rántani a bűnbe és a halálba.

”Lehetetlen ugyanis, hogy az Ő szentje rothadást lásson.”(Ap.Csel.2,27)

Ő ragad meg minket, hogy feltámadásával Istenhez emeljen itt és az örökkévalóságban. Ha Jézus nem támadt volna fel, életünk erkölcsi és vallási zsákutcában maradna.

Az erkölcsi: ”ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk.” (1Korintus 15,32) Akkor ez lesz ennek a világnak a végkifejlete. Sajnos szoros az összefüggés a növekvő önzés és bűnözés és a feltámadás dimenziójának elvesztése között. Ez a világ nyugati féltekére mindjobban jellemző. A lelkileg igényesebbek közül pedig egyre többen menekülnek a távol keleti vallások útjára. Enyhet ad számukra a reinkarnáció, a lélekvándorlás tana. Valahogyan mindig újraszületünk. Csakhogy ezzel sem oldódna meg a nagy probléma. A bűnnel áthatott világba visszaszületni újra meg újra, végül már nagy gyötrelmére válik a léleknek - vallják a hithű hinduk. Őszinte vágyakozással keresik a nirvánát, a mókuskerékből való kiszállást és ennek érdekében sokan a legképtelenebb dogok elkövetésétől sem riadnak vissza. Bár a reinkarnáció tévhit, de ennek puszta tudata miatt rettegnek.

Jézus nem erkölcsi és vallási zsákutcába hív. Előttünk jár, vezet, Vele biztosan célba érünk.

Ámen.

Néhány gondolat a reinkarnációról

A reinkarnáció a megváltást és a feltámadást nélkülöző vallásosság kétségtelen csúcstejesítménye. Eszmerendszere, spiritualitása hallatlanul gazdag, de mégiscsak zsákutca, mert legmélyebb alapja nem a kegyelemből fakadó megváltás,hanem az emberi teljesítmény. Követői tiszteletre méltó emberek többnyire, de ha valaki közülük Krisztust befogadja,annak alapélménye lesz a megváltás egészen csodálatos öröme.

A reinkarnáció a krisztusi megváltás utánzata egészen apró részletekben. Kifinomult és bonyolult. Önmegváltás, a megváltás hittel való elfogadása helyett. A reinkarnáció hite különböző és egymásra építő hitbeli és tudati szintekből áll. Lassan, sok testi és lelki gyakorlatok elvégzése után jut el vélt célpontjához.

A keresztyén hit viszont egyetlen szóra épül. Arra, amelyet Jézus mondott el a kereszten:

elvégeztetett!!!