Máté  21,1-9 Máté  21,12-14

Bevezetés: Jézus Krisztust úgy ismerjük meg a bibliából, mint akinek hármas tisztje van: királyi, papi és prófétai.

Ő a király, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.

Aki majd eljön ítélni élőket és holtakat és aki uralkodni fog örökkön örökké. Minden földi uralomnak egyszer vége lesz csak az Ő uralmának nem. A mindenféle uralmat kipróbált világ vissza tér Jézus Krisztus uralma alá és megtalálja örök boldogságát.

Jézus papi méltósága a legtökéletesebb közbejárás az ember érdekében Istennel. Saját életét áldozta fel értünk, ezt ajánlotta fel értünk az Atyának. Papi áldozata tökéletes volt, amit az Atya a Fiú feltámasztásával fényesen igazolt. Ezért az áldozatért fogadja el Isten tökéletlen életünket. Ebből élünk. Ebből a soha ki nem fogyó kegyelmi forrásból élünk fel óriási mennyiséget minden nap. Ez az el nem apadó szeretet késztet minket változásra és ébreszt mély vágyat arra, hogy Jézust kövessük.

Jézus prófétasága pedig azt jelenti, hogy Ő lelke és igéje által állandóan formálja életünket. Szüntelenül közvetíti felénk az isteni értékrendet. Bíztat, megfedd, tanít, mint tanítványait.

Virágvasárnap, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe jól tetten érhető a mi Urunk hármas tisztsége.

Úgy vonul be, mint egy király. Szeliden, alázatosan. Szamárháton, mint Izrael felkent (hatalmat Istentől kapott) királyai. Olyan király Ő, akinek országa nem ebből a világból való. Közvetlenül nem jelent veszélyt a föld hatalmasai számára, de tanítása birodalmi ideológiákat fog szétfeszíteni.

Nem tömjénezi magát, csendben van, beszédet sem tart, de hallatlan céltudatossággal halad célja felé. A zarándokok serege önfeledten éljenzi, így teljesül be a prófécia. A mennyei adminisztráció bejegyezte a tényleges mennyei bevonulást. Ez pedig azt jelenti, hogy uralmának biztos hídfőállása lett itt a földön. Ez már visszavonhatatlan, elpusztíthatatlan. Hatalmak, ideológiák és a legistentelenebb összefogások sem negligálhatják valóságos hatalmát. Taposhatják, de újra éled. Múzeumba tehetik , de életet fog teremteni a legreménytelenebb helyen is. Mindig lesznek akik az Ő királyi szavának engednek, akik mindenekfelett való Urnak vallják Őt. Egyszer pedig eljön a boldog pillanat, amikor Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt levőké és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Filippi 2,10-11). Ez azt is jelenti, hogy az Ő hatalma őriz minket az üdvösségre (1Péter1,5). Nem kell félnünk semmiféle uraságtól, mert minden szál az Ő kezében fut össze és az Ő kezéből gyermekeit senki ki nem ragadhatja (Jn.10,28). Ez a valóságos hatalom néhány nap múlva láthatóvá lett.  Jézus nem engedte, hogy tanítványait elfogják a katonák. Fogoly csak Ő lehetett! Az őrség visszatántorodott és  a földre esett. Jézus pedig azt mondta: „ha tehát engem kerestek hagyjátok ezeket elmenni. Igy kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”(Jn.18,8-9).

Amikor Jézust ezután megalázták, leköpték, gúnyolták és verték, Ő akkor is saját akaratából vállalta mindezt. Ő irányította a dolgok menetét, hogy tökéletesen elvégezze a magváltás művét. Ő kereszthalálában is király maradt. A legkisebb eltérítési szándéknak sem engedelmeskedett. Nem kért kábítószert, nem  parancsolt angyalainak, hogy szabadítsák ki Őt, nem szállt le a keresztről, pedig megtehette volna. Utolsó leheletéig hűséges maradt tervéhez, mígnem utolsót kiáltott: Elvégeztetett! Királyi egyeduralma mutatkozott meg a feltámadáskor, amikor a nagy kő elmozdult a sírtól, a marcona őrök pedig aléltan estek össze a nagy félelem miatt.

Ki állhat ellen akaratának?! Miért kellene bármitől is félnünk és rettegnünk, ha királyunknak hisszük Őt?!

Virágvasárnapi prófécia teljesült be, mely egy új korszak kezdete lett.

„Ne félj, Sion lánya, íme, királyod jön szamárcsikón ülve”(Jn.12,15)

Szabad ezt komolyan vennünk!

Jézus főpapi minőségben is bevonult Jeruzsálembe. A kereszt még nem volt a vállán, de már hordozta népe bűnét és minden gyengeségét. Tudta, hogy küldetése nem fog találkozni a most még lelkesedő tömeg elvárásával, vágyával. Az ünnepelt hős néhány nap múlva magányos, senki által meg nem értett áldozati bárány lesz. Küldetését saját tanítványai sem értették, sőt azt kifejezetten ellenezték („mentsen Uram Isten,nem eshetik az veled”-mondta Péter).

Jézus menybemenetele után is közbenjár a mennyben az emberért. Ma is hordozza a meg nem értés terhét. Az emberek többségének ma sem kell, amit hozott: belső tisztulás, a bűnök bocsánata, Krisztus lelkületének befogadása, az örök élet ajándéka, a mennyei perspektíva, lelkünk újjászületése. Nem gyökeres belső változásra várnak legtöbben, hanem a külső körülmények látványos és szerencsés változására. Csak az a fontos, a többi sokaknak csak maszlag. Sok ember belső lelki átrendeződés nélkül szeretne valamiféle készbe beleülni. Lelkileg felkészítetlenül akar minél többet birtokolni. Ebből fakad emberlétünk minden csődje és igazságtalansága, amely szüntelenül újratermelődik.

Jézus a gyökeres változás lehetőségét hozta el. Lélek váltás nélkül elégtelen marad minden rendszerváltás. Napjaink égető útkeresésében ne feledkezzünk meg erről! Az adóválság kezelésének első lépése, Isten iránti adósságunk őszinte rendezése. Jézus ebben kíván segítségünkre lenni.

A bevonuló Jézus prófétai cselekménye a jeruzsálemi templom megtisztítása volt. A templom abban az időben az Isten és az ember megszentelt találkozási helye volt. Ha ez a hely nem tiszta, az ember élete nem megújul, hanem tovább deformálódik. Jézus szemében egy rettenetes és drámai kép alakult ki, amikor belépett a szent helyre. Az őszinte tisztulni vágyó emberek még bűnösebben mentek el, mint ahogyan érkeztek. Lehetséges mindez? Hát nem garancia önmagában a templomba járás arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez? Jézus Cselekedeteiből kiderül, hogy nem! Ez bizonyára megingatja biztonságérzetünket és kellemetlen számunkra, mégis jó őszintén szembenézni ezzel a jelenséggel.

Látszat szerint minden rendben volt. Az emberek megvásárolták ott a templomban a papilag ellenőrzött hibátlan áldozati állatokat. A messzi országból jöttek pénzüket ott helyben váltották, így minden bevétel a templom jövedelmét gyarapította. Az ott megvásárolt állatok feláldozása pedig garanciával biztosította a megtisztulást és bűnbocsánatot. Telitalálatos megoldás!-mondhatnák. Itt mindenki csak jól jár! Jézus azonban teljes lelkével tiltakozik e kegyes hazugság ellen. Ez a „lelki nagyipar” rátelepszik az ember és Isten őszinte kapcsolatára és nem engedi azt érvényre jutni. ”Az én Atyám háza imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek!”

A jól szerzett lelki kereskedelemből hiányzott az őszinte imádság, a megrendült bűnbánat és a feloldozás öröme. Mechanikusan, gépiesen, üzleti alapon lett minden elrendezve Istennél. Ez pedig valójában az Isten szembeköpése és a bűnök további halmozása. Jézus úgy látja a templomot, mint ami emiatt teles tele van meg nem bocsátott vétkekkel, ügyesen eldugott bűnökkel és az Atya felháborodott szörnyülködésével. Ezért teljesen az Istennel való összhangban cselekedett, amikor felborította a pénzváltók asztalát és az árusok standjait.

Urunk akarata, hogy ezen az ünnepen szívünket emeljük fel Hozzá. Boldogan és őszintén, hogy igazán boldoggá tehessen.

„Adjad fiam a te szívedet nékem” Ő nem az egyházi nagyüzemben gyönyörködik, hanem a mi átadott életünkben.

Ámen.