/ Jelenések 4. 1- 11/

Kinek nem mozgatta már meg a fantáziáját a mennyország? Milyen ott az élet, milyenek a körülmények? De nagy mázlija van János apostolnak, hogy belelátott a nagy titokba, kinyílt előtte az ajtó! Bizony, nem mindennapi ajándék ez, de mi sem maradtunk le semmiről, sőt, többet kapunk az egyszeri bekukkantás lehetőségénél. Jézus által örök helyet kapunk ott. „Elmegyek, és helyet készítek néktek.” /Jn. 14, 2/. Ezt a titokzatos ajtót Ő nyitotta meg. előtted is halálával és feltámadásával. Vigasztalás ez minden küzdőnek és szenvedőnek: lelki szemeinkkel láthatjuk a megnyílt eget. A mennyországot Isten dicsősége tölti be. Őt imádják a mennyei lények, Isten szellemi udvartartása. Előtte borul le a 24 vén, Isten teljes üdvözült népének képviseletében, akik hitük és szolgálatuk következtében elnyerték a dicsőség hervadhatatlan koronáját. Méltóságuk Krisztustól kapták, ezért annak dicsőségét nem tartották meg önmaguk számára. Koronájukat a trónus elé tették. Ők a földön sem voltak hiú dicsőségre vágyók, Soli Deo Glória!

Egyedül Istené a dicsőség! Milyen jó, hogy már itt a földön is letehetjük koronánkat az Úr trónjához. Ami jó, azt Tőle kaptuk, amit pedig tőle kaptunk, az Őt dicsőíti.

Minden dolgod Urad lábánál van a legjobb helyen! Oda tetted már?