/ Jelenések 6, 1-17/

Elindulnak az ítélet lovasai, patáik nyomán háború, éhínség, járvány terem. Senki se tudja visszazavarni őket oda, ahonnan jöttek. Csak a jelre vártak, s most eljött az alkalmas idő. Jönnek egymás után, fellélegzésnyi időt sem hagyva az emberek számára. A bűn nem játék, eljön egy pillanat, amikor visszafordíthatatlanok lesznek a folyamatok. Aki nem az első, győztes, és mai győzni tudó lovashoz, Krisztushoz csatlakozik, aki ellene lázad és semmibe veszi halál és bűnfölötti győzelmét, a szeretet megtérésre hívását, előbb utóbb az őt követő rettenetes lovasok közt találja magát. Az első szó ma is Jézus szava. Ő jön elől, hogy életet adjon. Ma még előtted áll, de mögötte már hallani a pusztító lódobogást. A holnapot nélküle várni életveszélyes! Ma még elfogadhatjuk őt! Az ítélet idejét nem tarthatjuk vissza, de sürgetnünk sem szabad! Jézus türelmes várakozásra inti az igazságtalanul eltiportakat. Nincs azonnali leszámolás, amíg tart a kegyelmi idő, várnunk kell a nagy igazságszolgáltatásra. Minden igazságtalanság ma is Istenhez kiált, minden jajkiáltás eljut a bíró elé, Isten azonban még vár. Várja közbenjáró imánkat: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” /Luk. 23, 34/