/ Jelenések 7, 1- 17/

 

Félelmetes lesz az ítélet, kibírhatatlan az ítélő tekintete. Elviselhetetlen lesz a nyomorúság. Mindezt megelőzően Istennek gondja van övéire. Megváltott, elhívott népe is részese lesz a nagy nyomorúságnak, de mindezeket úgy élik át, hogy rajtuk van egy különleges pecsét, amely komoly figyelmeztetés a pusztító számára is.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” /Ézs. 43, 1/

A felséges Isten tulajdonai ők. Számuk pontosan kimért, egy sem veszhet el közülük.

„Atyám, akiket nekem adtál, megőriztem őket és senki sem kárhozott el közülük…”

/ Jn. 17, 12/   Ők nem érdemükben bíztak, hanem Jézus tisztító vérében. A bárány vére mentette meg az öldökléstől azokat, akik azzal kenték meg ajtófélfájukat az egyiptomi kivonulás előestéjén.

A következő képben azt látjuk, hogy a kiválasztottak célhoz értek. Már túl vannak minden próbán és nyomorúságon, s a megtisztított fehér ruha megmentette őket. Jézus letörölt minden könnyet szemükről, és ők boldogan magasztalják Urukat.

Mi is láthatjuk a biztosan célba juttató kegyelmet, nem kell félnünk és aggodalmaskodnunk:

„ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” /Róma 8, 31/