„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.”

(János ev. 12, 32-33.)

 

Jézus Krisztushoz sokféle vonzalom kötheti az embert, de ezek között nem mind tartós, és nem köt mindegyik örökre Isten országához. Vizsgáljuk meg hozzá fűző vonzalmunkat!

 

- Vannak akik készséggel elismerik páatlan nagyságát, de ennél tovább nem jutnak

Mondják: Ő volt az első kommunista hippi. Egyik ember egyenesen „jó fej srácnak” nevezte Őt az egyik televíziós adásban.

A bibliai gazdag ifjú „jó mesternek” szólította, elismerően a lábához borult, mégis szomorúan távozott, mert követni nem tudta Őt, valójában nem is akarta, mert képtelen volt elszakadni bálvánnyá lett vagyonától.

Nikodémusz, a Nagytanács egyik tagja, egy éjszakai csöndes beszélgetésben készséggel elismerte Jézus hitelességét. „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul , mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten” (Jn. 3,2) Jézus bizonyára értékelte ezt a felismerést, de válaszában az egy szükségesről beszélt. „ Ne csodálkozz, hogy ezt mondom neked: Újonnan kell születnetek” Átformáló erejét kínálta fel neki, mert máskép nem juthat be Isten országába.

 

- Vannak lelkesedők, akik olyanok mint az írástudó, aki azt mondta Jézusnak: „Mester követlek, akár hová mégy ( Máté 8, 19) Jézus látta, hogy felbuzdulása mögött nincs állhatatos lélek, ezért félúton feladná. Így válaszolt: „ a rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” A magvető példázatában (Máté 13) Jézus ezt a gondolatot részletesebben is kifejti: A sziklás helyre hulló mag hamar kikel, de humusz nélkül hamar elszárad. Az ilyen ember örömmel fogadja az Igét, de egy idő után a nyomorúság, sikertelenség, üldözés miatt eltántorodik.

A tövises földbe esett mag sorsa pedig azé az emberé, akiben a kezdeti lelkesedés után a világ gondja, a gazdagság csábítása megfojtja az Igét.

 

- Vannak akiknek mindig csak valami és igazán sohasem valaki kell. János ev. 6. részében olvasunk egy tömegről, amely Jézust keresi. A Mester válasza azonban fényt derít az igazságra: „Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert (messiási) jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örökéletre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad nektek. „ (26, 27 v.) Ez az elvárás lehet hatalmi ambíció is. Zebedeus fiainak anyja azt kérte Jézustól, hogy királyságában és két fő helyen fiai uralkodhassanak. (Máté 20) Az ilyen féle vonzalom mindig békételen versengéshez vezet.  Jézus igazi megismerése előtt a tanítványok körében állandó volt a rivalizálás.

 

- Vonzalmak közé tartozhat a megfelelni akarás. Ez a mi korunk nagy bálványa Lukács evangéliuma 10. részében olvasunk két testvérről; Máriáról és Mártáról. Ez utóbbi tüsténkedett a vendéglátásban és bosszankodott, hogy Mária nem segít neki, hanem áhítatosan hallgatja Jézus szavait. Nem veszi észre, hogy miközben szívét-lelkét kiteszi elmulasztja az igazán fontosat. „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta sokmindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (41, 42 v.)

Valójában Jézus szolgál nekünk, csak merjünk szívünket megnyitni.

 

- Vannak akiet valamilyen fontos probléma megoldása köt Jézushoz. Ez önmagában még nem baj, hiszen a Mester maga biztatja az övéit: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve!” (Máté 11, 28) Ez lehet betegség, állásvesztés vagy gyász. A baj az, ha a probléma megoldása után Jézus újra nem lesz fontos.

Jézushoz egyszer 10 leprás beteg ment: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” (Lukács 17,13) Megtisztulásuk után azonban csak egynek jutott eszébe, hogy visszamenjen Jézushoz.

 

Ezek azok a vonzások, amelyek engedetlenségünkből, békételenségünkből, állhatatlanságunkból nem képesek kimozdítani bennünket.

Van azonban egy egészen másféle vonzás, egy minden másnál erősebb és tartósabb: a bűnünkért keresztre emelt megváltó vonzása. Jézust valójában itt ismerhetjük meg. Ő volt aki a miattam, helyettem és érettem szenvedett. Bűneinkért tökéletesen megfizetett és a halál markából kimentett.

„Én mindeneket magamhoz vonzok” nem azt jelenti, hogy mindenki megtér és elismeri Krisztus örök uralmát, de jelenti azt, hogy mindenféle ember, bárki is legyen az, aki hisz benne és Őt követi, nem fog soha elveszni, örökre megtaláltatott! Lehet az a hatalmas és előkelő római százados aki a keresztnél így szólt: „Bizony Isten fia volt ez!” Lehet azonban gonosztevő lator is, aki a kereszten így szólította meg Jézust: „Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodba!”

 

Szent áldozat, tedd, meg ne szűnjünk

Kereszten látni tégedet!

Szent véred mossa csak le bennünk,

Lelkünk előtt az tár eget.

(343. dicséret 3. verse)

 

Ámen