„Dicsőség a magasságban Istennek,a földön békesség és az emberekben jóakarat!”
Lukács 2, 14
- Dicsőség a magasságban Istennek
Karácsony este egy pillanatra megnyílt az ég. Az egyszerű emberek is beleláthattak a mennyországba. Tapasztalhatták, hogy az bizony telve van az Isten dicsőségével és dicséretével. Ez árad ki a földre, melytől a pásztorok is nemes izgalomba jöttek, és úgy örültek, ahogyan a gyermek tud örülni. Mit éreztek és sejtettek meg azon az éjszakán? Azt, hogy az ember testileg és lelkileg akkor van igazán a helyén, ha Isten dicsőségében él és azt szolgálja. Isten erre teremtette az embert, teremtett képességeit ebben a beágyazottságban tudja használni. Ezt a mély istencentrikusságát a bűneset után elvesztette de attól ez még sok-sok évezred után is képes feléledni benne, ha felülről bíztatást kap.
- 2. A földön békesség
Egy mély titokra derül itt fény: Isten dicsősége nélkül igazi békesség a földön nem valósulhat meg! Amíg Isten dicsősége helyett az ember maga, vagy mások dicsőségét keresi, nem lesz békesség a lelkében, egyéni és kollektív életében. Addig tele lesz a szíve békétlenséggel, gyűlölködéssel, mocskolódással. Addig nem tud igazán építeni. Amíg Isten az alagsor utolsó szobájába száműzött, addig nem lesz békesség a nemzetek között, a társadalomban, a családban és az ember szívében. Addig csak látszat, ideig-óráig való békessége lesz.
Visszatalál-e magyar népünk Istenéhez, s vele régi önmagához?! Visszatalál-e Európa elvesztett örökségéhez, miközben egyre bizonytalanabb, még ki nem próbált utakon kényszerül boldogulni?!
Ez évben óriási tömeg várta a hazánkba látogató Dalai Lámát. Váradalom és kíváncsiság vette őt körül a sportcsarnokban. Sokan a keleti vallás áttörését várták ettől a naptól. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor ő nem az új pályára állásról beszélt, hanem arról, hogy Magyarországon igazán az segítene, ha vissza tudna állni a kereszténység lelki pályájára.
3: Az emberekben jóakarat
„ A pokolhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve.”- tartja a közmondás. Ebben bizony sok igazság van, mit ér a jószándék rátermettség nélkül?! Azért mégse értékeljük le a jóakaratot. Az első karácsonyon Isten angyalai egyáltalán nem részletezték az üdvösség megvalósulásának útját. Ezt akkor nem is hiányolták a pásztorok, a bölcsek, de még a szent család sem. Elég örömet és biztonságot jelentett az, hogy az Isten kinyilvánította jó szándékát. Ez igaz lehet az emberi viszonyok között is. A jóakarat hallatlanul találékonnyá tudja tenni az embereket. Az utóbbi hónapok katasztrófáinál ez nagyszerűen igazolódott. Lehet, hogy országunkban nem azért állunk ott, ahol, mert kevés a pénz és minden el van fuserálva? Nem a jóakarat hiányzik valójában? Erre a kérdésre most nem akarok felelni, inkább gondolkodjunk el rajta! A jóakarat csodákra képes! Jézus születésekor is igen sivárak voltak a viszonyok. A császár beindította az adópénzt, az elégedetlenség egyre nagyobb lett. A népszámlálás ugyanis ezt a célt szolgálta. Heródes készült a rettenetes gyermekgyilkosságra. A hatalom halálra ítélte a Názáretit, de Isten jóakaratát egyik sem gyűrhette maga alá!
Teljen hát meg a mi szívünk is örömmel, reménységgel és sok- sok jóakarattal!