„Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama nap múltán. Így szól az Úr: törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”- Zsidókhoz írt levél 10, 16- 17

Isten színe előtt zárunk le ismét egy évet. Az ő jelenlétében nem illik elhamarkodottan értékelni se a jót, se a rosszat. Legyünk egy kicsit csendben és ismerjük meg Isten gondolkodását, hogy reális legyen értékelésünk. Számadásunkban három dolgot kell figyelembe venni.

1. ISTEN SZÖVETSÉGBEN GONDOLKODIK

A vízözön után a szivárvány volt a szövetség jele. Isten a megromlott teremtést és benne az embert igazsága szerint többé nem tekinthette partnernek, minden megérett már akkorra az ítéletre, de Isten szeretete által önmagát korlátozva mondta: „… nem átkozom meg többé a Földet az ember miatt…” (1 Mózes 8, 21). Isten azóta is tartja magát ehhez a szövetséghez annak ellenére, hogy nem áltatja magát: „Bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva” (21/b) Ezért volt 2010-es esztendő. Nem vált a föld lakhatatlanná és élhetetlenné. Igazságos ítéletet a szövetség szeretete miatt elodázta. Ezért minden embernek hálát kellene adni a világon, de csak keveseknek jut eszébe.

Isten ezután Ábrahámmal, majd a magvából származó Izraellel kötött szövetséget. Ez a szövetség az előbbivel ellentétben már nem egyoldalú, Isten cserébe elvárta törvényének maradéktalan megtartását. Ez már egy bensőséges, szép kapcsolat szövetsége volt, de az emberi tényező miatt nem lehetett tartós. Az ember nem tudja a feltételeket teljesíteni, megmentőre, megváltóra van szüksége. Az Atya ezért küldte el fiát ( Jn.. 3. 16) Őbenne már biztos és örök szövetséget kötött az emberrel.

Aki Jézusban hisz, annak örök élete van, és ennek az örök szövetségnek biztos tudatában áll minden nap Ura elé elszámolásra és hálaadásra.

2. EBBEN A SZÖVETSÉGBEN ÁLLVA ADJUNK HÁLÁT AZÉRT AMI JÓ VOLT

Az elmúló év óriási ajándéka volt az új templomunk épülése. Olyan hosszú és keserves vajúdás után 5 hónap alatt tető alá jutottunk. Nem volt pénzügyi zavar, a munkákat becsülettel kifizettük (az adót is!).

Sokan erejükön felül adakoztak, és onnan is kaptunk pénzt, ahonnan nem vártuk.

Ezt az áldást is csak szövetségre nézve értelmezhetjük. Urunk nem érdemeink cselekedett velünk. Nagy balgaság lenne ezt gondolni! Krisztusban való szövetségünkre tekintett. Soli deo gloria! Hálát kell adnunk azért is, amiben jónak és hűségesnek bizonyultunk. Ez sem a mi érdemünk volt. Isten szövetséges ígéretét adta arra, hogy törvényét szívünkbe és elménkbe írja. Ezért lehettek győzelmeink. Ezért győzhetett a jóbelátás az önzés, a szeretet a gyűlölet fölött!

Ezért lehettek kegyelmi pillanataink, amikor valóban áldás lehettünk a másik ember számára és fáradozásunknak jó gyümölcs termett.

Ezért történhetett meg, hogy vereségünkből, keserűségünkből felállhattunk. Mert Isten igéjére tekinthettünk. Ezért lepleződhetett le bennünk annyi nagyzási vágy és válhattunk alázatos szolgákká. Jézus nem fáradt el, munkálkodott bennünk. Szövetségi ígéretére tekintett!

3: EBBEN A SZÖVETSÉGBEN ÁLLVA VALLJUK MEG BŰNEINKET

Isten szövetséges ígérete, hogy bátran és őszintén megvallhatjuk vétkeinket, mert Ő hű és igaz megbocsátásra. Háta mögé veti azokat. Vigyázat, a bűnbánat és bűnvallás sem érdem, mintha az Atya ezt jutalmazandó bocsánata meg! Ezt a cselekedetünket is Isten kegyelme hozza elő bennünk, mivel lelke mozgatja lekiismertünket és szeretete ezzel egy időben melengeti szívünket.

A megbocsátás nem egyszerű érzelmi kérdés. Isten minden esetben Jézus érdemére, a szövetség ígéretére tekint. Ezért az igazán izgalmas kérdés az, hogy tagjai vagyunk-e ennek a krisztusi szövetségnek? Azért kell ezt tisztáznunk, nehogy kellemetlen meglepetések érjenek a végső elszámoltatáskor.

A háború után egy ember Londonba költözött. Óriási erőfeszítéssel teremtett meg magának élhető világot, csak otthoni szerettei és barátai hiányát érezte keservesnek. Ezért szinte minden nap írta a leveleit és küldte haza. Nagyon megörült, mikor felfedezte, hogy egy takaros, piros postaláda van elhelyezve egészen közel a szállásától. Hosszú hónapok gyötrelme következett, mert senkitől nem kapott választ. Csalódását valahogy kézzel- lábbal mutogatva elmesélte ottani ismerőseinek, akik aztán nagyon hamar rájöttek a rejtély kulcsára. A jóember a szemetes ládába dobálta a leveleit tévedésből, amely valóban hasonlított az ottani postaládára.

A szövetség biztonságon kívül bűneink szép lassan kupacokká, halmokká, majd óriási hegyekké nőnek. Nem lesznek eltakarítva, hanem az egész a fejünkre hullik az ítéletkor, miközben mi azt hisszük, hogy úgy nagyjából minden el van rendezve.

Isten szövetségre hív. Ezt kívánja újra megerősíteni a holnapi évkezdő úrvacsora jegyeivel. Felkínálja Fia érted meghozott áldozatát, ne térjünk ki előle!