Fogadják szeretettel a testvérek gyülekezetünk poroszlói szolgálatáról készült két beszámolót:

Kiss Veronika

"2013. augusztus 9 és 11. között került megrendezésre az immár hagyománnyá váló ökumenikus hétvége a heves megyei Poroszlón. Ennek keretében látogatott el gyülekezetünk lelkipásztora feleségével, valamint két bizonyságtevő: Borkó Tamás és jómagam.

Ez a Tisza-tó parti település számomra azért kedves, mert életem első éveit itt tölthettem el, Édesapám itt szolgált 5 éven keresztül. Kis kori emlékeim között él még a templom, a parókia és a gyakori csónakázás a Tisza-tavon.

Amikor közeledtünk a település táblájához, boldog érzés fogott el, azután láthattuk, hogy természetesen sok minden megváltozott 25 év alatt.A jó öreg templom azonban még a régi volt. Sajnos a helyi viszonyok miatt egyre apadó gyülekezettel, kopottas orgonával, ám annál szeretőbb emberekkel találkozhattunk.

Dudás Ferenc, a poroszlói református egyház lelkipásztora és kedves családja kiemelt szeretettel fogadott minket: a vendégség mellett egy Tisza-tavi túrahajózásban is részesülhettünk.

Bámulatos a tó madárvilága: vadkacsák, gémek, akik már hozzászoktak az emberek jelenlétéhez; még a sirályok rajzását is láthattuk távolról.

Ezután nem is maradt sok időnk, hiszen 5 órakor a templomban kezdetét vette az istentisztelet Kiss László lelkipásztor szolgálatában, melynek alapigéje a Lk 12,22-32 volt.

Ezt követte két bizonyságtétel, amely talán kapcsolódott is a prédikációhoz, hiszen mindkét ízben Isten csodálatos szeretete és gondviselése mutatkozott meg.

Isten Igéje, valamint a szeretteljes fogadtatás, néhány régi ismerős arc mind azt láttatja: ez a nap valóban áldott volt. Soli Deo Gloria!

Borkó Tamás

A Poroszlói Református Egyházközség Presbitériumának szeretetteljes meghívásából 2013. augusztus 10-én szombaton, gyülekezetünk négy fős delegációja - Kiss László lelkipásztor és felesége, valamint lányuk, Kiss Veronika és Borkó Tamás presbiter – részt vettünk az amúgy három naposra szervezett és immár kilencedik alkalommal megtartott Ökumenikus hétvégén. A felkérés arra irányult, hogy lelkipásztorunk szolgálata mellett legyen két bizonyságtevő testvér is, akik az életükben megtapasztalt Istenbe vetett hitükről tesznek bizonyságot.

A kánikulai idő péntekről-szombatra történő enyhülése jót tett a kicsi autóban útra készülő apró, de annál lelkesebb csapatunknak. A kedvező útviszonyok, valamint a nem túl nagy forgalom lehetővé tették, hogy gyülekezetünk aktuális kérdésein túl, felelevenítsük lelkipásztorunk poroszlói szolgálatának éveit, hangulatát, fontos eseményeit.

Megérkeztünkben örömmel tapasztaltuk, hogy az aszály Pesthez képest émileg jobban, de a történelem nehézségei nem kerülték el a közel 3000 főt számláló tisza-tavi, árpád-kori települést. (a településről többet megtudhat itt ) A mezőgazdaságból élő lakosság leszármazottai mai napig emlegetik a Tisza szabályozása kapcsán történ jelentős ökológiai és a megművelhető földeket érintő változásokat. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter. 43 km²-nyi sziget található benne. Hozzá kell tenni azonban, hogy a jogos sérelmek mellett, a tó egyre inkább komoly turisztikai célponttá növi ki magát, aminek köszönhetően több mint száz család és közvetetten több ember megélhetése függ a vendéglátástól.

Örömmel pillantottuk meg a főút mellett elhelyezkedő és a helyi gyülekezet jóvoltából szép és gondozott állapotú, épületét tekintve árpád-kori bencés apátsági templomként felépült és többször átépített református templomot (amelyről további információkat és fényképeket itt tekinthet meg), valamint a templom mögött lévő és lelkipásztorunk ideje alatt teljesen újjáépült parókia épületet. Az Erdélyből származó lelkipásztor, Dudás Ferenc és kedves felesége, valamint fiúgyermekük családja két mosolygós unokával fogadtak bennünket, lelket melengető szavakkal és testet felüdítő pogácsával és ásványvízzel.

Rövid, és elsősorban a helyi egyházmegye küzdelmes életét érintő eszmecserénket követően legnagyobb örömünkre, várt ránk a Tisza-tó és a kifejezetten a vendégek számára szervezett hajókirándulás. A 80-es éveit taposó törzsgyökeres kapitány nagy szakértelemmel és az oly jellegzetes helyi szóhangsúlyozással kalauzolta el immár egy hat fős felsőtárkányi csapattal kiegészült, tucatnyi vendéget számláló csoportunkat a vízi világ minden szépségét felvonultató tavi faunában. Többek között láttunk, sokunk esetében csak gyermekkori olvasmányainkban feltűnő madarakat, kárókatonát, szűrke gémet, hattyúkat, sirályokat, több féle récét, csodálatos vízinövényeket, csobbanó halakat. A teremtett világ szépsége tárult fel előttünk, sokunkban gyermekkori élmények elevenedtek meg. Lelkipásztorunkban is feltolultak az élmények, hiszen a nagy kiterjedésű tó legtöbb zegét-zugát ismerni látszott. A két órás kirándulásról már a viharjelző lámpa figyelmeztetése mellett érkeztünk meg, hálás szívvel búcsúzva a hajó kedves vezetőjétől.

Várt minket az, amiért jöttünk, amiért az Úr küldött bennünket, hogy beszéljünk arról, ami minden élet alapja és értelme, hogy bizonyságot tegyünk szavainkkal, életünkkel, hogy átadjuk az üzenetet, amelyet megértetett velünk. Átöltözvén és csatlakozván a parókiánál várakozó helyi presbiterekkel, így léptünk be az impozáns méretű, ránézésre akár 500 főt is befogadni képes templomba, ahol immár 100-at megközelítő testvér várta a bevonulást.

Az Igét lelkipásztorunk, Kiss László hirdette az Úrba vetett bizalom szükségességét és az aggodalmaskodás félretételének fontosságát hangsúlyozván. A prédikáció vezérfonalát a Lukács 12, 22-32 adta. Utána Kiss Veronika a Jeremiás 29, 11 alapján, az életében mindenkoron jelenlévő isteni gondviselésről. Végül Borkó Tamás, a János 3, 16 alapján, az Úr minden értelmet felülhaladó és az életét átformáló szeretetéről és ennek újrateremtő erejéről tett tanúbizonyságot. A teljes istentiszteletet a már említett felsőtárkányi énekes csapat szolgálata színezte, mélyítette. Áldott alkalom volt ez mindenki számára, mert Dudás Ferenc elmondása szerint „jó érzéssel” voltunk együtt.

A szombati napot a poroszlói gyülekezet meghívására a helyi étteremben elfogyasztott ízletes, fatálas vacsorával és az egymás szolgálatának nehézségeit megbeszélő, de az Úrnak mindenért hálát adó beszélgetéssel zártuk.

Istené legyen a dicsőség mindenért. Hordozzuk imádságban a poroszlói gyülekezet nehézségeit, gondjait, amelyek a település rohamos elöregedésére és a szekularizálódó vidéki társadalomra vezethető vissza. Adjon az Úr erőt, bátorságot, hogy megmaradjunk a kegyelemben és szeretetben.