1. május 25-én a gyülekezet kimozdult a templom falai közül. Erre lehetőséget - egyházunk e célból meghirdetett programja - a Szeretethíd adott. 

A húsvéti és a pünkösdi újságszámunkban is hangsúlyoztuk ennek és a hasonló programoknak a fontosságát, így most nem kívánjuk ismételni magunkat.

Talán csak annyit jelzünk, hogy az idei év kiemelt célkitűzése az, hogy a gyülekezetünk területéhez tartozó Gloriett lakótelepen is meg kell jelennünk. Terveink szerint ez nem merül ki a Szeretethíddal, hanem szeretnénk meglátogatni az ott lakókat, tájékoztatást adván arról, hogy itt vagyunk, létezünk, élünk és gondolunk rájuk, fontosak nekünk. Ha az Úr megsegít minket és lesz elég „munkás”, akkor akár rendszeres alkalmakat is tartani tudunk a helyszínen, áthidalandó nem csak a lelki, de fizikai távolságból fakadó hátrányokat is.

De visszatérve a Szeretethíd alkalmára. Egy héttel a szombati esemény előtt még azt se tudtuk igazán, hogy mit, hogyan és hányan fogunk csinálni a lakótelepen.  Abban biztosak voltunk, hogy valami közmunkáról és az AGA gyermekotthon meglátogatásáról lehet szó.  Kissé hitetlenek voltunk, a létszámmal és az ott végzendő fizikai szolgálattal kapcsolatban is.

Az Isten azonban minden kétségünkre, hitetlenségünkre csattanós választ adott. Szombat reggel 8.30-kor, két tucat ember, köztük több apróság jött össze e fontos cél érdekében. Ez már jó és bíztató jelnek számított. Az útravaló imádsággal és a bőséges sütemény és gyümölcs (alma, banán, eper) szállítmánnyal – amit ezúton is köszönünk a felajánlóknak - érkeztünk meg hat gépkocsiból álló konvojunkkal az AGA gyermekotthonhoz, ahol 30 körüli állami gondozott fiatal éli nem könnyű, sokszor bizonyosan elszigetelt életét.

Az otthon nevét onnan kapta, hogy a gyermekotthon „jogelődje” 1961-ben a XI kerületi Aga utcában jött létre. Az otthon működését pedig az AGA-PÉ alapítvány támogatja, amely az "agape" szóhoz és az azzal összefüggésbe hozható célokkal függ össze. A szó jelentése a görög eredetiben: szeretet, annak is a másokkal való osztozó fajtája. De szokták az ünnepségek végén rendezett ingyenes szeretetvendégséget is agape-nak mondani.

Tisztában voltunk az otthon nem éppen jó hírével, az elmúlt évek komoly botrányaival. De mi hívő, az evangéliumot olvasó emberek tudjuk, hogy nem tekinthetünk el attól, hogy ezek a gyerekek mindezek mellett milyen nehézségeket (elhagyatottság, magány, korai megkeseredettség) élhettek és élhetnek meg. Az evangélium és Krisztus Urunk élete is arra buzdít minket, hogy odafigyeljünk és nyissunk azok felé, akiknek még inkább szükségük lehet a kegyelmi üzenetre és annak konkrét megnyilvánulásaira. Bizony Jézus ő értük is meghalt, sőt kifejezetten egy ilyen „reménytelen” bárány megtérése jelenti a legnagyobb örömöt az Atya számára.

Az otthon vezető-helyettese egy csodálatos, mindannyiunkat meglepő lelki énekkel fogadott bennünket, ahogy a gyerekek többsége is – sokszor meglepődéssel vegyes érdeklődéssel tekintett a megjelenésünkre. Reményeink szerint a megkezdett „hídépítést” majd folytatni tudjuk és folytatnunk is kell. Ehhez várjuk nem csak a testvérek jövőbeli aktív közreműködését és ötleteit, de természetesen Isten áldását és ösztönzését is.

Az otthon után a Gloriett lakótelep melletti erdőrészlet és a lakótelep és az erdő közötti út melletti zöld sáv megtisztítása várt ránk. A gyengécske kezdés és a korábbi hetek iskolai szemétgyűjtési akciók ellenére közel 15 nagy, 120 literes zsáknyi (!!!) szemetet sikerült összegyűjtenünk.

A szolgálatunkat – Kántor Úr bográcsművészetének jóvoltából – remekbe szabott pulykapörkölttel és jó sok szelet kenyérrel, valamint metélőhagymás pogácsával jutalmazhattuk. Szomjúságunkban kiszáradt torkunkat pediglen egerszalóki vörösborocskával öntözhettük.

A szolgálat minket is épített, de nem csak testben, a megerőltetett izmok és az alkalom végén elfogyasztott ízletes falatok miatt. Hanem bizonyosan és elsősorban lélekben is, mert az Isten ügyéért Isten dicsőségére való együttmunkálkodás jutalma elmondhatatlan békességet és jókedvet adott és ad mindig.

Ezúton is köszönjük mindazok részvételét, akik valamilyen módon hozzájárultak  ehhez, süteménnyel, vagy más adománnyal, jelenléttel, imádsággal. Az alkalomról készült fényképek megtalálhatóak ITT.

Soli Deo Gloria!

Borkó Tamás