Gyülekezetünk két tagja, Sztrapkovics Betti és Kiss Rebeka csodálatos munkát végztek az idei SpeakOut ifjúsági evangelizáció keretein belül. Isten áldja meg szolgálatukat. Fogadja a kedves olvasó szeretettel az ő személyes elgondolkodtató, bizonyságtételre buzdító és felkészítő beszámolójukat.

A SpeakOut fő célja a táborozók és az Istentől távol levők felé irányuló evangelizáció volt. A négy hétből az első hét „orientációs hét” volt. Itt készítettek fel minket a ránk váró kihívásokra, különösen az utcán az idegenek felé történő evangelizációra. Mivel egy utcai beszélgetésnél fontos, hogy röviden és érthetően számot tudjunk adni a kereszténység lényegéről, erre két nagyon jó módszert tanultunk, a „4 pont füzetet” és az „ábrát”.

A "4 pont füzet" (klikkeljen rá) lényege, hogy négy rövid pontban, igehelyekkel alátámasztva foglalja össze az evangéliumot, vagyis akár tíz perc is elég, hogy röviden összefoglalhassuk, miben hisznek valójában a keresztények. Ez a módszer akár a gyülekezetünkön belüli hitéletet, de ami talán még fontosabb, a gyülekezeti tagok kifelé irányuló bizonyságtételét is támogathatja. Mindannyiunktól megkérdezheti bármelyik nem hívő ismerősünk, hogy tulajdonképpen miben is hiszünk, mi keresztények? Ez a füzetke pedig segít, hogy összeszedett választ tudjunk nekik adni. Hasonló segédeszköz a füzet vizuális kivonata, az alul látható „ábra” (klikkeljen rá az ábra szóra, ha szeretné nyomon követni az ábra rajzolását és magyarázatát), amely csodálatos módon teszi láthatóvá és érthetővé azt, hogy többek között mi is a hit lényege, alapja, célja.

Persze a heti négyszer három óra idegenek felé való evangelizáción kívül az is a mi feladatunk volt, hogy a táborozók számára lehetőséget adjunk arra, hogy bepillantást nyerjenek a kereszténységbe és a mi életünkbe. Miután minden reggel meghallgattak egy angol előadást (a téma a kapcsolatok volt, szülőkkel, barátokkal, fiúkkal-lányokkal), mi, magyar „staff-ek” csoportbeszélgetéseket vezettünk és játszottunk velük. A tábor utolsó előtti napján, szerdán pedig egy esti alkalmon az evangéliumot is megosztottuk velük, gyakran elmesélve nekik a személyes bizonyságtételünket is. Hihetetlen és tényleg Isten kegyelme, hogy sokan mennyire nyitottan reagáltak. Persze nem erőltettük a dolgot a kevésbé készséges táborozókkal se, ezért az evangélium megosztása után szabad utat adtunk nekik, így csak azok maradtak beszélgetni, akiket tényleg érdekelt – és Istennek hála nagyon sok ilyen fiatal akadt.

Az aktív evangelizálás tehát főleg ezekből a tevékenységekből állt. Természetesen emellett mi is részt vettünk rengeteg programban, például sportnapon, táborzáró bulin, beöltözős játékban… elvégre fontos, hogy a táborozók is lássák, hogy mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők – arról nem is beszélve, hogy mi is milyen jól éreztük magunkat ezek alatt. Emellett mi, "staff-ek" mindannyian négyfős bibliatanos csapatokba voltunk beosztva, ahol folyamatosan tanultunk egymástól és növekedtünk az Istennel és egymással való kapcsolatunkban.

Egy kis statisztika a végére: a három táborozó hét alatt 337 táborozó hallhatta az evangéliumot, a többi ott dolgozó „staff-fel” együtt 1950 embert szólítottunk meg az utcán, és közülük 982-vel oszthattuk meg az evangéliumot.

Hihetetlenül áldott négy hét volt, dicsőség érte Istennek, és persze köszönet mindazoknak, akik olyan hűségesen támogattak minket itthonról.

Kiss Rebeka és Sztrapkovics Betti